Halcsontból gyártott garnélarák, étolajból készült sajt, frissnek látszó állott hús – csak pár az élelmiszeripari imitációk sorában, amikkel az átlagvásárlót folyamatosan megtévesztik. Sokan álmunkban sem gondolnák, hogy mi szerepel a tányérjukon és az egyáltalán lehetséges. Az élelmiszeripari nagyvállalatok azonban nem szeretetszolgálatok. Döntéseiket kizárólag gazdasági szempontok vezetik és a szabályozás kiskapukkal teli. A fogyasztókat az sem segíti, hogy a receptek, az elkészítés körülményei mindenhol titkosak, így pár beavatotton kívül a titkokat senki sem tudja. Mai írásunkban pár, már leleplezett trükköt, termékimitációt mutatunk be.
Ragasztott húsok, kamu-sonkák
Ha olyan hústerméket veszel, ami valódi húsnak néz ki, látható húsrostokkal bizonyára nyugodtabb vagy, hiszen látszólag egy darab igazi húst kapsz. Tudnod kell azonban, hogy a húsipar egy thrombin nevű ragasztó enzimet használ a húsok és a zsírszövetek összeragasztására. A különböző húsdarabokat így olcsó nyesedékkel és zsírszövettel, valamint adalékanyagokkal ragaszthatják össze.
Reggeli italok, kamu tejföl és növényi sajtok
A tejipari termékek között még gyakoribb az áltermék. A “reggeli ital”, vagy “tejitalként” nevezett termék megszólalásig hasonlít a tejre, azonban jó esetben is csak a fele tej. A másik fele tejipari melléktermék, savók, tejszín és stabilizátorok teszik ki. A felelősségre vonástól persze mentesülnek, hiszen nem tejet kínálnak, hanem tejitalt. Ugyanígy gyártanak hamis joghurtot, tejfölt (étolaj hozzáadásával), növényi tejszínt. Utóbbiban egy csepp tej sincs csupán hidrogénezett ipari étolaj némi tejporral, cukorral és aromákkal. A leggyakoribb áltermék azonban nem más, mint a sajt. Az olcsó “növényi sajtok” megszólalásig hasonlítanak az igazi sajtra, azonban közük sincs hozzá. Valójában ömlesztett termékek amelyet növényi zsírból és kukoricakeményítőből gyártanak. A legtöbb étterem spórolásból ezeket a növényi sajtokat használja, így sokszor akkor is ezt esszük, amikor nem is gondolnánk.
A tenger álgyümölcsei
Talán a legmeglepőbb, hogy halak, rákok esetén is csalás áldozatai lehetünk. A surimi rák Ázsiából érkezik és néha tökéletesen úgy néz ki mint a drága garnélarák. A luxustermék álcáját leleplezve kiderül, hogy surimi nevű rákfajta nem létezik. Az elnevezés egy olyan masszából öntött terméket jelöl, ami aprított halipari melléktermékekből (itt van minden csont, szem, kopoltyú…), étolajból, keményítőből, stabilizátorokból, rákaromából (!) és festékből áll. Azaz masszívan egészségtelen és mű… Egy másik becsapás a kaviár. Manapság már szinte lehetetlen eredeti kaviárt venni, amit a boltok árulnak az a tengeri nyúlhal ikrája, amit csupán átfestenek, hogy hasonuljon a kaviárhoz.
Ha nem vagyunk körültekintőek, akkor azonban lazacnak látszó, de valójában lazacszínű ételfestékkel (igen ilyen is van!) festett tőkehalfilébe is beleszaladhatunk.
Frissnek látszó állott húsok
Te is ismered a dobozba csomagolt, lefóliázott húsokat a bevásárló központokból? Mindig szépek és a prémium minőséget hirdetik. Látszólag ezek a húsokkal semmi baj nem lehet, azonban a friss külső is az átverés része. A trükk az, hogy magas, kb. 70-80 %-os oxigénnel dúsítják a dobozok levegőjét, ami a hús külső rétegét varázsolja üdévé. A friss külső miatt a húsokat sokáig el tudják adni, azonban felvágva, elkészítve gyakran a hús rágós, aszott, akár szagos is, mivel nem friss, csak annak látszik. Ez a trükk egy tipikus példája az élelmiszeripar nehezen leleplezhető titkolt technológiáinak, amiről évekkel ezelőtt a Foodwatch rűntotta le a leplet.
Kamu gyümölcsös finomságok és mesterségesen érlelt növények
Ha valami gyümölcsös az biztosan egészséges és ha valamely trópusi gyümölcsről van szó akkor még értékes is – gondolja az átlagfogyasztó és ezt a gyártók ki is használják. Gyakran előfordul azonban, hogy a hirdetett gyümölcsök csak ezrelékekben kimutatható mennyiségben vannak jelen a termékben és helyette olcsóbb és könnyen kezelhető gyümölcsökkel (léalma, narancs…) töltik fel a terméket, amit csupán aromázni kell és máris kész a trópusi gyümölcslé, vagy müzli. Ez a trükk szerencsére már kezdő tudatos vásárlóként könnyen kiszúrható, hiszen csak el kell olvasni a címkéket. Amennyiben a mennyiségeket nem tüntetik fel azt a mennyiség sorrendben kötelezően kell szerepeltetni azokat, így könnyű kiszúrni, ha pl. a gránátalmalé összetevői között a gránátalmát csak sokadikként találjuk. A 100%-os gyümölcslevekről már többen tudják a turpisságot: ezek valójában 15-30%-ot tartalmazó sűrítményekből készülnek, gyakran cukorral, a gyártók szerint természetesnek megfelelő sűrűsségőre hígítva. Azonban azt már kevesen tudják, hogy a valódi gyümölcsök és zöldségek nem a természetben, sem fóliasátrakban teremnek. Az óriás áruházak polcaira szinte csak légmentesen zárt, sötét szobákban növesztett növények kerülnek, amiket utólag érlelnek etilénes kezeléssel. Ezért is jó ha ezeket a piacról, termelőtől szerezzük be, mert így több esélyünk van természetesen érett zöldséget vagy gyümölcsöt kapni.
Ha mindez túl sok és hihetetlen lenne akkor nézd meg ezt a dokumentumfilmet:
További táplálkozási írásokért kövess minket a Facebookon!
