A cikória néven is ismert endívia Európa mérsékelt és mediterrán területein őshonos növény. Már a görögök és a rómaiak között is kedvelt növény volt, valódi hírnevet mégis sokkal később, egy XIX. századi felfedezésnek köszönhetően szerzett.
Jan Lammers, egy belga szabadságharcos 1830-ban a háborúból tért haza, amikor észrevette, hogy a cikóriagyökerei kihajtottak a sötét és nedves pincében.
Innen indult útjára az endíviasaláta, ami sok nemesítés után az 1800-as évek közepe felé jelent meg a brüsszeli, majd a párizsi piacokon; széles körben azonban csak az első világháború után vált ismertté.
Az endívia legismertebb fajtái
Az endíviának négy fő fajtája ismert:
- a frizée endívia: levelei hullámosak, enyhén kesernyés ízűek
- a scarola endívia: levelei szélesebbek, csakugyan kesernyés ízűek
- a batávia endívia: levelei vastagabbak, csakugyan kesernyés ízűek
- a római endívia: hosszúkás alakú, levelei ropogósabbak
A scarola endívián kívül – amelyet gyakran főzve vagy párolva fogyasztanak – mindegyik fajta remekül passzol szendvicsekhez, grillételekhez, de önmagában, salátaalapanyagként is kiváló.
Miért fogyaszd az endíviát?
Mint a rügynövények általában, az endívia is jelentős mennyiségű ásványi sót és vitamint tartalmaz. Van benne A-, B-, C- és E-vitamin, továbbá gazdag folsavban, káliumban, kálciumban, magnéziumban, vasban, szelénben és cinkben is.
Magas rosttartalma miatt jótékonyan hat az emésztésre, segít a koleszterinszint csökkentésében, de enyhe has-és vizelethajtó tulajdonságáról is ismert.
Az endívia felhasználása
Ha szeretnéd magasabb szintre emelni ennek a csodás növénynek a felhasználását, készíthetsz belőle akár krémlevest vagy főzeléket is, de párolva vagy sütőben sütve is izgalmas köret válik belőle.
Az endívia nagyon jól passzol a keleti ízvilágú ételekhez, így izgalmas alapanyaga az úgynevezett wokos ételeknek. Csirkével, esetleg gombával összesütve is kellemes.
