Az orvosok és a kutatók gyakran használják a BMI testömeg indexet, hogy az embereket testsúlyuk szerint osztályozni tudják. A módszert egy belga származású polihisztor, Adolphe Quetelet fejlesztette ki 1830 és 1850 között.
Normál testsúlyú embereknél a testsúly és magasság négyzete közötti arány többé-kevésbé állandó. A BMI elfogadja azt, hogy egy bizonyos magasságú embernek nincs ideális testsúlya, és azt, hogy bármilyen adott magassághoz tartozik egy egészséges súlymenynyiség.
Ezt az indexet úgy tudjuk kiszámolni, hogy elosztjuk az egyén kg-ban mért súlyát a magasságának a méterben mért négyzetével. Azaz:
A kutatók azt figyelték meg, hogy azoknak van a legkevesebb esélyük arra, hogy az elhízással kapcsolatos betegségeik alakuljanak ki, akiknek a BMI-értéke 20 és 25 között van. 25 és 30 közötti indexszel rendelkező embereknek közepes, míg a 30 felettieknek nagyobb a kockázatuk.
BMI-nek számos korlátja van. Például nem ad pontos információt a test összetételéről, vagyis arról, hogy mennyi a zsír és menynyi a sovány szövet súlya. Nem a sportolók, hanem az átlagemberek átlagtestsúlyát mutatja meg!
