Egészséges félelem?

Azért változtatunk az életmódunkon, mert egészségesebbek szeretnénk lenni, vagy mert valamilyen félelmünket, szorongásunkat akarjuk így feloldani? A közérzetünk javítása, vagy egy ideológiai megfelelés a motivációnk mozgatója? Valóban egészséges az, amit fenntarthatónak vagy környezetkímélőnek gondolunk? Mi a bennünk lakozó félelem táplálója?

A táplálkozáshoz való viszonyunk kultúránként és korszakonként változik. Ez egy természetes civilizációs és fejlődési folyamat, melyben vannak előremutató, jótékony hatást kiváltó fejlődési irányok, és vannak mellékvágányok, amelyek zsákutcának bizonyulnak, sőt, kifejezetten romboló hatásúak. Mit jelent ez?

Az olyan felismerések, mint a makrotápanyagok mennyiségének figyelembe vétele, vagy a vitaminok és ásványi anyagok megfelelő mennyiségű rendszeres pótlása rengeteg pozitív változást hozott napjaink táplálkozásába, melyekre ha odafigyelünk, hozzájárulhatunk szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez.

A különböző divat trendek − amelyek akár az éppen esztétikusnak vélt külsőt, vagy a szervezet működésének optimalizálását tűzik ki célul − viszont legtöbbször romboló hatásúak. Nézzük, mikor fordul visszájára az egészségesnek gondolt életmód!

Globális trendek és a félelem

A 20. század hatalmas változásokat hozott az élet minden területén, így az étkezésben is. A II. világháború után a globalizáció hatásai átalakították szokásainkat, a világ nyugati felén például úgy, hogy eltűntek a szezonálisan kapható zöldségek, gyümölcsök, a piacok és szupermarketek szinte állandó kínálattal várták és várják most is a vásárlókat.

A korábban nem látott árubőség elárasztja, ugyanakkor elbizonytalanítja a vásárlókat. Ezzel párhuzamosan a falvak fokozatos elnéptelenedésével a falusi életre jellemző családi gazdálkodások száma jelentősen csökkent.

Nálunk a hiánygazdálkodás, az olcsó élelmiszer, a konzervipar és az üzemi étkeztetés jelentette a gasztrokultúrát, így főként a városi ember sínylette meg ezt az időszakot. Szóval szüleink, nagyszüleink generációja sem volt egyszerű helyzetben, ahogy most mi sem.

A városiasodásnak köszönhetően napjainkban jobbára nagyüzemileg előállított élelmiszereket fogyasztunk, valamint az otthoni főzést felváltotta az ételrendelés, valamint az éttermi vagy kifőzdei szolgáltatások elterjedése. A hatalmas kínálat és a globális trendek egy újabb változást hoztak a 21. században.

Fogyasztási szokásaink megváltozásával nem feltétlenül alapszükségleteinkre támaszkodunk, hanem a marketing keltette vágyak és ideológiai trendek is befolyásolják döntéseinket.

Mit értek ez alatt? Egyrészt a reklámok keltette álpozitív üzeneteket, másrészt a globalizáció és a klímaváltozás veszélyeit hangsúlyozó, sokszor félelemkeltő kommunikációt.

Félelem az ételektől

Az egyik ilyen üzenet a Félj az ételektől!” Vásárláskor a csomagoláson szereplő apróbetűs címkékről nehezen derülhet ki, miből is készült a termék. A rengeteg ismeretlen nevű, a köznyelvben csak „E-betűs” anyagok néven elterjedt adalékanyagok és színezékek teszik ki egy-egy termék összetevőinek nagy részét. Ezt a gyártók előszeretettel használják, hiszen a tartósítási időtartamot, a szállíthatóságot, és az esztétikai élményt is növelik, mindezzel pedig az eladhatóságot is nagyban segítik.

Azonban számos kutatás látott már napvilágot, melyek a mesterséges adalékanyagok és tartósítószerek összefüggéseit vizsgálták különböző betegségek kialakulásával, így a fogyasztókban fokozatosan megjelent egy félelem ezen anyagokkal szemben.

Nyugati országokban élénk társadalmi vita zajlik a génmódosított növényeket tartalmazó élelmiszerek, gabonák, zöldségek körül. Az emberek eltérően reagálnak az élelmiszerbotrányokra, és a klímaváltozás okozta élelmiszerbiztonsági kérdésekre. Az élelmiszerbotrányok megfelelő táptalajt biztosítanak az ételfóbiák kialakulásának.

Az orthorexia nervosa megjelenése is összefüggésbe hozható ezekkel az üzenetekkel. Az orthorexia nervosa egy étkezési zavar, melyet először 1997-ben írtak le. Ez a zavar az egészséges (vagy annak gondolt) táplálékok kényszeres felhasználását jelenti. 

A Clean Eating a vegyszermentes, nem feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának híve, és mindenkit arra ösztönzünk, hogy tudatos vásárlóként olvasson címkét, nézzen utána az összetevőknek, és lehetőleg saját maga állítsa össze azt az ételt, amit elfogyaszt. De, ez nem azonos azzal, hogy kizárólag ezzel foglalkozzon, hogy minden más tevékenységét ennek rendelje alá, és hogy szorongást érezzen, ha nem juthat hozzá olyan élelmiszerhez, ami számára a legideálisabb.

Nem mi vagyunk az ételért, hanem az étel van értünk!

“Az étel el fog fogyni!” − Szüntelen félelem az élelmiszerhiánytól

Ez a másik fontos üzenete a médiának és a politikának napjainkban. Miközben a Föld egyik felén bőség uralkodik és a választás zavara okoz stresszt, addig a másik felén az éhezés, a táplálék hiánya okoz problémát. Evolúciós örökségünk: ha van mit enni, akkor enni kell; minél többet, hogy tartalékoljunk a szűkös időkre.

Mindezzel részben magyarázni lehet a jóléti társadalmakban megjelenő egyre nagyobb mértékű elhízást, valamint a kontrollálhatatlan falásrohamokkal járó bulimia nervosát.  Ez a beidegződés a II. világháborút átélt korosztályra jellemző leginkább.

A nélkülözés megélése, a bizonytalanság, a folyamatos élelmiszerhiány olyan élményt jelentett, mely fenntartja a felhalmozás rossz beidegződéseit. Ezeket a mintákat sok esetben tovább is adták a következő generációk számára, mely példát jól mutatja a pandémia alatt tanúsított viselkedés, a tartós élelmiszerek pánikszerű begyűjtésével.

Ez a felhalmozási kényszer, mely mögött ott a félelem, már egy kényszerpályát határoz meg az egyén táplálkozási szokásaiban, hiszen a felhalmozott készletekhez csak akkor kerülnek felhasználásra, ha ténylegesen élelmiszerhiány lép fel, vagy, ha az adott élelmiszer szavatossága hamarosan lejár. Mivel rendszeres élelmiszerhiányok nem tapasztalhatóak napjaink jóléti társadalmaiban, így a készletek felhasználását a szavatossági határidő közelsége fogja motiválni.

Vagyis két lehetősége van a felhalmozónak: vagy megválik a készlettől (kidobja), vagy elfogyasztja. Egyik eset sem ideális, hiszen, ha kidobja, akkor az csupán pazarlás, mellyel megkárosítja önmagát, és felesleges környezeti terhelést generál. Ha pedig elfogyasztja, és teszi ezt hirtelen, rövid idő alatt, nagy mennyiségben, akkor pedig szervezetét terheli feleslegesen, pusztán azért, hogy ne pazaroljon, és ne érezze magát megkárosítva.

Szorongása ettől függetlenül fennmarad, hiszen a készletek kimerítésével, újra felmerül a készlethiány, az élelmiszerhiány “fenyegető réme”, amely miatt újra feltölti a készleteket, főleg, ha szembesül a számára fontos vagy nélkülözhetetlen élelmiszerek akciós árával.

Fontos még megemlíteni, hogy a felhalmozható élelmiszerek feldolgozott vagy tartósított termékeket jelentenek, melyeknek hosszú, több hónapos vagy éves a szavatossága, és ezek rendszeres, vagy kampányszerű, de nagymértékű fogyasztása egyáltalán nem egészséges. 

Védd a bolygót, bármi áron!

Az egészséges táplálkozás napjainkban egyre inkább előtérbe helyezett érték, követendő életforma. A probléma, hogy ezt meglovagolva a média és az élelmiszeripar az egészséges táplálkozást és a fenntartható környezetet összekapcsolva különböző életmód-, és táplálkozási divatirányzatokat hoz létre, amelyek olyan szélsőséges életvitelre sarkalhatnak, amelyek hosszú távon egészségkárosító hatásúak lehetnek.

Ilyenek a különböző környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő csomagolás- és hulladékmentes mozgalmak, valamint a vegánizmust a bolygó élővilágának megóvása miatt (nem pedig az egészséges táplálkozás miatt) propagáló irányzatok.

A tudatos vásárlás, és a környezet védelme természetesen fontos érték, de ha ennek követése olyan életvitelt eredményez, ahol a környezetkárosító hírek hallatán szorongás lép fel, akkor ott már nem beszélhetünk egészséges szemléletről. Sajnos ezeket a frusztrációkat a média előszeretettel lovagolja meg a kattintásszám növelése, vagy a termékek eladásának elősegítse céljából.

Mind az ételek tisztasága, minősége, mind a bolygó védelme miatt érzett szorongás egyértelműen káros, és távol áll az egészséges életviteltől.

Ha pusztán azért vonunk meg magunktól valamit, vagy azért változtatunk szokásainkon, mert azzal, egy saját magunk által táplált szorongást csökkentünk, az már rég nem a táplálkozásról vagy annak hatásairól szól. Ott teljesen más okokat kell keresnünk. 

A 22-es csapdája

Természetesen minden mindennel összefügg, és meg is lehet fordítani a helyzetet. Például egy állandó szorongásos állapotot fenntarthat és erősíthet endokrinológiai probléma is, mint például mellékvese-kifáradás, vagy különböző gasztroenterális problémák, hiszen hormonrendszerünk kihat az érzelmeinkre, akárcsak a bélrendszerünk, mely a nervus vaguson (bolygóideg) keresztül kapcsolatban van idegrendszerünkkel.

Az állandósult félelmet és szorongást, így nem csupán pszichés szempontból szükséges vizsgálni, hiszen egy rosszul megválasztott táplálkozás által (amit éppen a szorongás leküzdése miatt alkalmaz az illető − pl. rosszul összerakott vegán étrend, felhalmozott étel és annak hirtelen, nagy mennyiségű elfogyasztása, fontos tápanyagok kizárása, stb.) hiánybetegségek, gyulladások, hormonális problémák léphetnek fel, amelyek felerősítik vagy fenntartják a szorongás állapotát.

Így lesz például a bolygó pusztulása miatt szorongó, nyers vegán étrendet követőnek számos, a szorongást fenntartó egyéb egészségügyi problémája. 

Természetesen ez nem alapvetés és nem egyenes következmény, de érdemes elgondolkodni azokon az üzeneteken, amelyeket felénk közvetítenek, és megvizsgálni magunkban, hogy mit, és miért (t)eszünk. Vajon azért változtatunk, hogy saját egészségünkért, fizikális és mentális jó létünkért tegyünk, vagy a táplálkozás számunkra egy eszköz, esetleg ideológia? 

Olvass további hasznos tartalmakat:

Egészséges félelem?

Azért változtatunk az életmódunkon, mert egészségesebbek szeretnénk lenni, vagy mert valamilyen félelmünket, szorongásunkat akarjuk így feloldani? Mi a bennünk lakozó félelem táplálója?

Elolvasom