A keményítő a növények raktározott tápanyaga, sok glükózmolekulából álló vegyület, egyféle szénhidrát.
Keményítőben gazdag élelmi anyagok a gabonafélék (búza, rozs, zab, árpa, rozs, rizs, kukorica stb.) és a belőlük készült továbbfeldolgozott termékek.
A keményítő megítéléséről jelenleg is viták vannak. Tény, hogy a magas keményítőfogyazstásnak köszönhetünk egyes gyulladásos betegségeket és emésztési zavarokat. Ezért egyes elméletek teljesen kerülendőnek tartják, de valószínőleg a baj nem feltétlenül magával a keményítővel, hanem a fogyazstás módjával van. Ugyanis a keményítő természetes környezetének a hiánya – rostok, aminosavak, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek – miatt egyből megdobja a vércukorszintet, ezáltal fokozza az inzulintermelést, extra munkára serkentve a hasnyálmirigyet. A finomított ételeinkből hiányzó rostok és egyéb hasznos anyagok (ásványi anyagok, vitaminok stb.) hiánya miatt a bélrendszerünk is igen nehezen birkózik meg a keményítővel és az felrakad a bélfalakra számos emésztési problémát okozva.
Léteznek olyna keményítőfajták mely a búza-, kukorica, vagy burgonyakeményítőnél jóval kevésbé terhelik a szervezetet. Ilyen a tápióka, vagy a manióka keményítő.
