A dioxin egy rákkeltő vegyipari melléktermék, mely klórtartalmú szerves vegyületek égésekor keletkezik. A dioxin egyike a legveszélyesebb környezeti mérgeknek, mely a fejlett világban komoly közegészségügyi gondokat okoz. Összesen 210 módosulata van. Közös jellemzőjük, hogy mindd táplálékláncon keresztül feldúsuló, az emberi zsírszövetben raktározódó, a placentán átjutó, a tejjel kiválasztódó vegyületek.
A dioxinok mivel alapvetően a zsírszövetekben halmozódnak fel, az emberi szervezetbe állati zsírok elfogyasztásával, azaz leginkább különféle élelmiszerekkel juthatnak be. Porszemcsékre tapadva a környezeti levegőből is juthat a szervezetünkbe dioxin, különösen pl. hulladékégetők, vegyi gyárak környezetében. A környezetben globálisan eloszlik, így gyakorlatilag az egész világon megtalálható. Alacsony szinten van jelen a növényekben, a vízben és a levegőben, magasabb koncentrációban pedig a talajokban, üledékekben, állatokban továbbá az élelmiszerekben. A növényi eredetű élelmiszerek a levegő dioxin tartalmától szennyeződnek, az állati eredetű termékekbe az állatok szennyezett takarmányai, vagy a késztermékek szennyezett csomagolóanyagai útján jut a káros vegyület. A gyümölcsök és zöldségek szennyeződése alapos mosással eltávolítható, mert a vegyület nem jut be a növény szervezetébe. Legnagyobb mennyiségben dioxinokat tengeri halakban mértek, második diosinnal leginkább szennyezett táplálékunk a vaj. Kiugró dioxin szennyezettséget mértek több alkalommal egyes ázsibából származó guargumi szállítmányon is.
A dioxinmérgezés tünetei: fejfájás, szédülés, hányinger, memóriazavarok, érzékelési zavarok, álmatlanság, végtag-, hasi fájdalom, étvágytalanság, súlyvesztés, fokozott fáradékonyság, libidó csökkenés. A dioxinok krónikus hatásuk eredményeként krónikus májkárosodást, végső esetben halált is okozhatnak.
Az EU 2002/69/EK irányelve [39] külön rendelkezik az élelmiszerek dioxintartalmának hatósági ellenőrzésére, és a dioxinszerű PCB-k meghatározására szolgáló mintavételi és vizsgálati módszerek megállapításáról.
